A múltkori keksz workshopon alfajores kekszet is készítettünk a gyerekekkel, és mivel szerintem kevesen tudják, mi ez a finom édesség, gondoltam írok róla ide is. Az alfajores egy Dél-amerikában, azon belül is főleg Argentínában népszerű keksz, aminek a tésztája és a tölteléke is nagyon egyedi, – és itthon kevésbé ismert. Nem mondanám, hogy bonyolult elkészíteni a tésztát, csak egy kicsit nehéz vele bánni, mert nagyon morzsálódik. Nekem elég sok receptet le kellett próbálnom, mire összeraktam ezt a változatot, és ez most már jól működik.
Miből készül ez a csinos szendvicskeksz?
A alfajores tésztájának legalább a fele, de van hogy még nagyobb része kukoricakeményítő. Ez két dolgot eredményez. Egyrészt egy jellegzetes ízt (amit egyébként nem mindenki szeret), másrészt az omlósságot. Főleg amerikai recepteknél gyakran láthatjátok, hogy kukoricakeményítőt tesznek a kekszbe, hogy omlósabb legyen. Ez az alfajores estében azért jó, mert karamellkrémmel töltik meg, és a karamellbe szinte beleolvad a tészta.
A kukoricakeményítő nem tartalmaz glutént, így a keksz sokkal porhanyósabb puhább lesz, – de könnyebben is törik! Emellett a keményítő segít abban is, hogy a keksznek szép világos színe legyen, kevésbé barnul ugyanis.
Mi az a dulce de leche?
De nem csak a keksz tésztája különleges, hanem a töltelék is. A dulce de leche tulajdonképpen egy karamellizált sűrített tej, vagy más néven tejkaramell. Sűrített tejből házilag is lehet készíteni, de meglehetősen macerás, így inkább a kész változatot ajánlom a kekszhez. Gourmet boltokban mindig kapható, de mostanában mintha több helyen látnám, én legutóbb például a Sparban vettem. Dulce de leche néven árulják, a Nutellák és egyéb krémek között keressétek. Az argentinok mindenhez ezt a karamellkrémet eszik: fagyira csorgatják, palacsintába töltik. Nekem egy picit túl édes, de ebben a kekszben nagyon szeretem. És nagyon sokat hozzátesz az ízéhez a végén rákerülő kókuszreszelék.
Az Alfajores egyébként eredetileg egy mandulás alapú arab édesség volt. Innen került a középkorban Spanyolországba, majd Dél-Amerikába. Argentínában talált igazi otthonra, ahol továbbfejlődött és teljesen átalakult a receptje. Az argentinok imádják, még Alfajor fesztivált is tartanak.
És akkor itt a recept:
250 g búzaliszt
250 g kukoricakeményítő
2 teáskanál sütőpor,
1 teáskanál szódabikarbóna
120 g porcukor
200 g vaj vagy Rama for Baking
3 tojássárgája
1 teáskanál vanília vagy rumkivonat
1 bio citrom héja lereszelve
1 üveg Dulce de Leche.
A száraz hozzávalókat szitáljuk egybe. A cukrot verjük habosra a vajjal. Mehet bele a 3 tojássárgája, a citromhéj a vaníliakivonat, majd a nedves hozzávalókhoz keverjük hozzá a szárazat. Kézzel érdemes egybe gyúrni, mert omlik. Ha összeállt mehet a hűtőbe fél órára. Szaggassunk belőle kerek kekszeket és süssük ki. Ha kihűlt, akkor kenjük meg karamellkrémmel mint egy szendvicset és tegyünk a tetejére egy másik kekszet. Ha kicsit összenyomjuk, akkor a karamell kifolyik a szélén és meg tudjuk hempergetni kókuszreszelékben:-))))