Egyiptom konyhája nem világhírű, és bár leginkább a közel-keleti konyha volt rá hatással, kevés tipikus egyiptomi ételt tudunk felsorolni. Van azonban egy koshari nevű fogás, amit az egyiptomiak a nemzeti ételüknek tartanak. A koshari messze áll a különlegestől, hiszen végtelenül egyszerű alapanyagokból áll. Először is teljesen vegán, csak növényi összetevőket tartalmaz. Legalulra egy réteg főtt rizs kerül, erre egy réteg főtt lencse, majd a kreációt nyakon öntik ecetes-paradicsomos szósszal, a tetejére pedig pirított hagymát és csicseriborsót is szórnak. Amikor először láttam ezt az ételt, nem győzött meg. Nehéz volt elképzelnem, mi lehet ebben annyira fantasztikus, hogy nemzeti ételnek kiáltják ki.
Az a csodálatos a gasztronómiában, hogy még ennek a viszonylag egyszerű ételnek is nagyon érdekes története van, több nemzet konyháját egyesíti ugyanis. Az alapja az indiai khichdi nevű étel, ami egy rizsből és lencséből álló egytálétel, de az arab világban is alapétel mindkettő. A tésztát és a tetejére kerülő paradicsomos szószt pedig valószínűle az olaszoktól lesték el az egyiptomiak. A koshari nagyon kiadós, elsősorban a szegények étele volt, amit kis kocsikból árultak az utcán, és az 1870-es években terjedt el az egész országban. De aztán annyira divatos lett, hogy ma már komolyabb éttermek is az étlapra teszik, az 1950-es évektől kezdve pedig nemzeti ételnek tekintik, és a menzákon is gyakran kapják a gyerekek. Végül én is megkedveltem, a furcsa ízkombináció igazából finom és kiadós ételt takar. Olyan mint egy vegán, lnecés bolognai, amibe véletlenül egy kis rizs is került, – a pirított hagyma a tetején pedig kellemes textúrát is ad a fogásnak.
Ha Kairóban jársz érdemes kipróbálni egy koshari étteremt, – itt bizony nem kapsz mást csak kosharit, így a rendeléssel sem kell bajlódni! Az egyik leghíresebb ilyen étterem a tulajdonsról elnevezet Abu Tarek, ahol öt emeleten készítik a kosharit. És bár sok a turista, azért az étterem főleg az itt ebédelő családokról szól, így az árak sem magasak.
Ha még többet szeretnék olvasni a koshariról vagy az Abu Tarek étteremről, akkor katt ide! A Street Kitchen oldalán írtam eről részletesebben.