Marokkóban a tea a mindennapi élet fontos része és mivel én nagyon szeretek teázni, végre magam is kiélhetem a teaszevedélyem, amikor májusban 3 hetet Marokkóban töltöttem. A tea itt szinte nemzeti ital, egész nap és minden évszakban még a legnagyobb melegben is fogyasztják, napi 2-3 kannával biztosan megittam. A tea csak 18. század végén terjed el Marokkóban, de a helyek azonnal a saját képükre formálták. Itt nem szokás a fekete vagy zöld teát magában inni, hanem mindig rengeteg friss mentát tesznek hozzá. A menta nagyon jól terem Marokkóban, különösen a folyóvölgyekben és az északi területeken. Nem csak mentát, hanem nagyon sok cukrot is tesznek a teához, én már úgy megszoktam hogy a Marokkóban meg sem tudom inni a teát cukor nélkül, pedig otthon semmibe se teszek cukrot.
A marokkói tea készítésének pontos menete van, amitől komoly helyeken nem térnek el: A fekete teát a díszes marokkói kannába teszik, és leforrázzák. Néhány percig áztatjuk, majd ezt az első forrázatot kiöntik, mert úgy tartják, hogy keserű. Utána teszik bele a kannába a friss mentás (csakis frisset, szárított szóba se jöhet!) és mehet rá megint a forró víz, és a legtöbb helyen a cukor. A teát hagyják ázni egy pár percig, majd kiöntenek belőle egy pohárba, aztán a teát visszatöltik a kannába. Ezt a visszaöntést ismételgetik még kétszer-háromszor vagy akár a végtelenségig. Így biztosítják, hogy valóban jól összekeveredjen a tea. A teát kis üvegpoharakból fogyasztják.
Furcsának tűnik, de a forró tea a melegben is jó választás, hiszen fokozza az izzadást, ami állítólag hűti a testet. Hát ezt mondjuk én nem tapasztaltam, de jól esik, az tény. A teázáshoz hozzátartozik, hogy jó magasról öntik bele a meleg italt a kis üvegpohárba, amivel én eleinte nem mertem próbúlkozni, de két hét után már nekem is jól ment! És bár sokan úgy gondolják, ez csak a show-elem miatt fontos, valójában alaposan össze is keveri a teát és a cukrot, és egy kicsit meg is hűti.