A marokkói konyha egyik legismertebb jelképe maga a tagine, amely egyszerre jelenti a jellegzetes kúpos fedelű cserépedényt és a benne készülő ételt. A Szaharában berber népek már évszázadokkal az arab hódítás előtt is használtak hasonló edényeket.A lassú főzésre alkalmas agyagedények használata nagyon régi hagyomány, a ma ismert tagine formája pedig hosszú idő alatt alakult ki. A hagyományos tagine mázas vagy mázatlan agyagedény, és két részből áll: egy széles, lapos, alacsony falú alsó tálból, amelyben az étel készül, és egy magas, kúpos fedőből.
A kúpos fedél nemcsak látványos, hanem praktikus is: a felszálló gőz lecsapódik rajta, majd visszacsorog az ételbe, így a húsok és a zöldségek rendkívül szaftosak maradnak. Régen a tagine a takarékosságot szolgálta: a sivatagban minden csepp víz aranyat ér, és ebben az edényben kevés vízzel és kevés tüzelőanyaggal is lehetett főzni. A marokkói konyhának számos ikonikus tagine-étele van, az egyik legismertebb minden bizonnyal a sós citrommal és olívabogyóval készülő csirketagine, amelyet szinte mindenki megkóstol, aki ismerkedik a marokkói konyhával. Ikonikus ételnek számít a szárított gyümölcsökkel főtt báránytagine, és az én kedvencem a paradicsomos szószban főtt húsgombócok, azaz a kefta tagine. Ennek a tetejére sokszor még egy tojást is ráütnek!
A tagine ma is Marokkó egyik jelképe, a marokkói főzőworkshopon megtanulunk majd csirkés és vega tagine-t is készíteni, és elkészül kedvencem, a kefta tagine is!