A gyros, vagy magyarosan írva a gírosz bizony eredetileg nem görög, hanem török étel! Egyenesen török döner – azaz a forgatni szó görög tükörfordítása, a gheereezo – szóból jön. Ez meg is adja a gyros lényegét: egyetlen kitétele ennek az ételnek, hogy a húst nyárson forgatják hozzá, és abból vágnak aztán le kisebb-nagyobb darabokat. A húsnyárs forgatásos sütése Kis-Ázsiából származik, és mivel az 1920-as években sok görög család érkezett Törökországból Görögországba, és hozták magukkal a húsnyársas technikát is, – ekkor kezdett elterjedni Görögországban a gírosz. A tradicionális görög konyha meghatározó étele korábba koránt sem ez volt, hanem inkább a padlizsános-húsos muszaka, a nyársra húzott húsok, azaz a szuvlaki, vagy éppen a spenótos-fetás töltelékkel készített rétesféle, a spanakopita. Egyik leghíresebb ételük pedig a fűszeres rizzsel töltött szőlőlevél.
Hasonlóképpen a bolognai spagettihez, a gyros is először Amerikában indult hódító útra, majd látva a hatalmas tengerentúli népszerűséget, Görögországban is egyre több gyrosozó nyílt. Az USA-ban 1965-ben nyílt meg az első gyrosbüfé Chicagóban, és igen gyorsan népszerű lett. Nálunk a kilencvenes évek óta Dunát lehet rekeszteni gyros-büfékből.
Nekem a Magyarországon elterjedt és megszokott gyrosváltozat sosem volt a kedvencem. Túl tömény benne a hús, sok benne a káposzta és állandóan csöpög belőle a szósz. Ezzel szemben az eredeti görög gyros szinte teljesen más, meglepődtem, amikro Athénban kipróbáltam. A tradicionális görög pita kelt tésztából készül, tehát nem lapos. Emellett faszénen is megpirítják, mielőtt belekerül a hús. A pirított pitára kerül a tzatziki, ami görög joghurtból készül, ami sokkal sűrűbb, tehát nem fog kifolyni evés közben, ami máris jó pont. A görögök nem tolnak bele mindenféle zöldséget, főleg nem káposztát. Csak pár szelet paradicsom és egy kis lila hagyma megy a hús mellé. Erre kerül aztán a sült krumpli, ami egy athéni gyrososnál kötelező.