Régóta focaccia mániás vagyok és szeretek is focacciát sütni. Annak ellenére, hogy kifejezetten időigényes dolog, a focacciát ugyanis igencsak sokat kell hajtogatni és nem árt jó sokáig, akár egy éjszakán át keleszteni. Nemrég szembesültem azonban vele, hogy a focacciának létezik egy kissé szegényesebb, falusiasabb változata, a schiacciata, ami a toszkán falvak egyik jellegzetes lepénykenyere. Ebben jóval kevesebb az olívaolaj és nem is kell olyan sokáig keleszteni, így íze sem lesz olyan mély és telt, – desszertnek viszont remek!
Létezik azonban ennek a lepénynek egy édes változata is, amit kifejezetten szüret idején készítenek, a vörösborhoz használt piros szőlőből. A lepény Chianti vidékének tipikus szüreti étele, ezzel jutalmazták a szüretelő munkáskat a nap végén. Napközben pedig eltették hozzá a legszebb, legédesebb szemeket. Arra a vidékre a Canaiolo nero a legjellemzőbb szőlőfajta, aminek vastag héja és sok magja van, – ami kulcsfontosságú a lepény szempontjából. Ennek ugyanis az egyik lényege hogy ropogjon benne a sok mag, miközben a sütit áthatja a kissé vörösboros aroma, ami az olívaolajjal és rozmaringgal keveredve isteni.
A magyar fajták közül is érdemes tehát az apró szemű, vastag héjú fajtákat választani, szerencsére van bőven. Ilyen például a kékoportó, a kékfrankos, a kadarka vagy a legismertebb az othello,jellegzetes és erős aromával. Bármilyen vonzónak tűnnek is a nagyszemű, magnélküli fajták, ehhez a recepthez ez nem való, hiszen eláztatja a sütit, és a színe sem lesz olyan szép!! Erre figyeljetek! Ráadásul a nagyszemű szőlőnek a magja is nagyobb, és nem fog ropogósra sülni! A toszkán szüreti lepény egy nagyon különleges, de egyben tényleg egyszerű recept. Kezdőként is nyugodtan nekiállhatunk. (A recept eredetileg a Hegyvidék Újság szeptember 24-i számában jelent meg)
Hozzávalók a tésztához:
400 g liszt
7 g szárított élesztő (1 zacskó)
1 kk só
4+2 evőkanál olívaolaj
2 dl langyos víz
Hozzávalók a töltelékhez:
500 g fekete szőlő (leszemezett súly)
80-100 g cukor (ízlés szerint)
2 ág friss rozmaring
8-10 evőkanál olívaolaj
- A hozzávalókat keverjük össze egy nagy tálban, vagy a robotgép keverőtáljában. Elég nagyjából öt percig dagasztani, amíg a tészta összeáll. Ezután a tészta gombócot tegyük egy olajozott nagy tálba, forgassuk át a tésztát, hogy mindenhol érje az olaj, majd meleg helyen kelnie kell másfél-két órát.
- A szőlőt mossuk meg és magozzuk le. A rozmaringról tépkedjük le a leveleket és egy kicsit aprítsuk fel.
- Ha megkelt a tészta, szedjük kétfelé. Egy közepes méretű tepsi aljára tegyünk 2 evőkanál olívaolajat és kenőtollal egyenletesen kenjük el. Mehet rá a tészta. Ez egy lágy tészta, nem szükséges sodrófával nyújtani, bőven elég, ha a tepsiben méretre nyújtogatjuk, igazítjuk az ujjainkkal.
- Mehet rá a szőlő fele, majd locsoljuk meg 4 evőkanál olívaolajjal, és szórjuk rá a cukor felét, és egy kis rozmaringot
- Mehet rá a tészta másik fele! Ezt már nem tudjuk a tepsiben kinyújtani, így érdemes egy deszkán nagyjából formára nyújtani, majd betakarni vele a szőlőréteget.
- Erre a tésztára is jöhet a szőlő, 4 evőkanál olívaolaj, a cukor másik fele, és a többi rozmaring. Ne sajnáljuk se a szőlőt, se az olajat. Ettől lesz igazán szaftos!
- Kapcsoljuk be a sütőt és melegítsük elő 180 fokra. Amíg a sütő melegszik, még egy kicsit keljen a lepény. Ezután kb 50 perc alatt süssük aranybarnára. Úgy jó, ha ropogós a széle, belül pedig nagyon szaftos. A lepényben a mag is ropogósra, könnyen haraphatóra sül, és egy kis fanyar aromát ad a sütinek.